2025 augusztus 11.-én reggel 40 csillogószemű gyerek gyülekezett a Brassó-bolonyai Plébánia udvarán.Közös imával, Bereczki Attila segédlelkész, valamint szüleik áldásával indultak Ivóba, részt venni  a Szent József Kolping Család által évről -évre megszervezett Hittantáborban. A jubileumi év alkalmával táborunk témája is a zarándoklat volt, ezt próbáltuk közel vinni a gyermeki értelemhez, lélekhez egyaránt.

Már induláskor megbeszéltük, hogy idei táborunk úgynevezett „zarándoktábor” lesz, melybe nemcsak a lábunkkal, de szívünkkel is indulunk, hogy az együtt töltött napok alatt minél teljesebben találkozhassunk Istennel, önmagunkkal és természetesen társainkkal.

Tábori mottóul idén is az Úr Jézus szavait választottuk „ Én vagyok az Út az Igazság és az Élet, senki sem mehet az Atyához csak énáltalam.” (Jn 14,6)

Első útunk Csíksomlyóra, a magyarok egyik legjelentősebb zarándokhelyére vezetett, ahol meglátogattuk a kegytemplomot, és Leander atyával beszélgettünk a templom történetéről, a csíksomlyói búcsú kialakulásáról, a zarándoklat lényegéről.

A Jakab Antal Ház szíves vendégfogadásában elfogyasztott zarándok-ebéd után indultunk tovább Ivóba, a Kolping Szabadidős Központba, táborunk helyszínére. A gyerekek percek alatt birtokba vették a tábort, többségük már ismerősként üdvözölte a kis házikókat, udvart, ebédlőt, játszóteret.

Estig ismerkedési és csapatépítő játékokat játszodtunk, vacsora után a Tábori Quiz következett, melyben a kis táborlakók összemérhették tudásukat az aznap hallottakkal, tanultakkal kapcsolatban. Kihúztuk az „őrzötteink” nevét is, hiszen mindenki őrzőangyalként figyel, gondoskosik, kedvesekedik valakinek a tábor ideje alatt.

Az esti imánkban pedig hálatelt szívvel tekintettünk vissza a napra, megköszönvén Istennek a kapott kegyelmeket, a szép pillanatokat, élményeket.

Kedden délelőtt életkor szerint két csoportba osztva, rajzos tevékenység keretében saját életútjukra tekintettek vissza a táborlakók. Felismertük, hogy függetlenül attól, hogy hosszabb, vagy rövidebb útat jártunk be életünk során, a gondviselő Isten szeretetében tettük ezt meg. Életünk is egy folyamatos zarándokút tehát, amelyet úgy kell járnunk, hogy közben fejlődjünk, tisztuljunk, Istenhez közeledjünk. „Minden utamban Te voltál…” énekeltük, imádkoztuk zárásképpen.

A délutánt stafétajátékok és vízicsata tette emlékezetessé, majd a várva várt Színházest koronázta napunkat. Itt a gyerekek és felnőtt szervezők egyaránt általuk megalkotott saját meséket mutattak be, melyekben a népmesékhez hasonlóan a főhős útnak indul, akadályokat győz le, segítőtársakra talál, és végül eléri célját. Szórakoztunk, de tanultunk is a kreatívan kidolgozott, és ötletesen bemutatott kis produkciókból.

Szerdán vendégünk volt Ft.Gödri István, a Romániai Kolping Szövetség-, valamint az Európai Kolping Szövetség prézese, akit minden évben szeretettel és örömmel fogadunk, hiszen közösen mutatjuk be tábori szentmisénket.

A délutánt a gyerekek és felnőttek közös focimeccse indította, majd kézműves tevékenység következett. A kis táborlakók a szövés mesterségébe nyertek bepillantást, és odaadóan készítették „zarándok-tarisznyájukat” László Melinda óvónéni irányításával. Tánctanítással, förgeteges bulival zártuk a napot. Ezt követően az esti ima segített a lecsendesülésben. Az esti mesét már ágyba bújva várták a kis zarándokok.

Csütörtökön forgószínpadszerű „zarándokúton” haladtunk végig, melyen a gyerekeknek lehetőségük volt hálát adni-, imádkozni szeretteikért, megbocsájtani és elengedni sérelmeket, valamint megtapasztalni a segítségnyújtás, illetve -elfogadás, az egymás iránti bizalom nagyszerű érzéseit.

A zarándokút végén közösen adtunk hálát, énekeltük a jubileumi himnuszt, és mindenki átvehette zarándokjelvényét. Délután folytatódott a kézműveskedés, ezúttal már gondolniuk kellett arra is, hogy kis emléktárgyat készítsenek „őrzötteik” számára.

Az esti tábortűz méltó befejezése volt utolsó tábori esténknek, ahol gyerekdalok, népdalok, vallásos dalok egyaránt felcsendültek.

Péntek a kiértékelés, táborzárás és hazautazás napja volt. Különös izgalommal lepleztük le „őrzőangyalainkat”, megköszönvén törődésüket, gondoskodásukat. A gyerekeknek lehetőségük volt megfogalmazni véleményüket a tábor programjával kapcsolatban, illetve egy-egy kedves emléket írni rajzolni egymásnak.

Mindenki kapott Emléklapot, Csodásérmet, és a Csíksomlyó-i Szűzanyát ábrázoló szentképet. Az Ő oltalmába ajánlottuk földi zarándokutunk további állomásait.

A tábor sikeréért első sorban Istennek vagyunk hálásak. Köszönetünket fejezzük ki továbbá Fáy Leo Lóránt Brassó-bolonyai plébános úrnak, illetve az Országos Kolping Szövetségnek az anyagi és erkölcsi támogatásért. Köszönjük a Brassó-bolonyai „Szent József” Kolping Család önkénteseinek áldozatos munkáját. Köszönjük a szülőknek, hogy ránk bízták gyermekeiket.

És köszönjük a 40 csillogó szempárt, akik Isten szeretetét és jóságát tükrözték számunkra.

Táborunkat a szokásos módon zártuk: „Jövőre veletek ugyanitt!”-felkiáltással.

Addig is szívünkben őrizzük a jubileumi zarándokhimnusz- szavait: „Benned bízom Jézus, szép Reményem/Téged áldjon, dicsérjen az ének, Örök fényem, igazság és Élet/az úton mindig Te vezess!”